„Az élet harc, megmondta Schwartz!”

Napjában többször elismétli ezt egy kedves kollégám évek óta, a könyökömön jön ki…

Pedig hogy úgy van! :)

Nem gondoltam volna, hogy ilyen fájdalmas lesz a visszatérés. Három és fél hónap elég volt, hogy visszarepüljek az időben két és fél évet…

Először is a motiváció. Eddig ugye csak felfelé vitt az út, egyre magasabbra. Most meg azért küzdök, hogy elérjem azt, ahol már jártam. Ez piszkos munka. Hálátlan! :)

A legbiztonságosabb módszert választottam a futáshoz, a klasszikus három edzésből (résztávos pályaedzés, tempófutás, hosszúfutás) egy-egy hetente. Leghasznosabb a résztávos pályaedzés, de ez a legkeményebb. Itt nincs lötyögés, zenehallgatós laza futogatás, kemény meló van. Nehéz rávenni magamat. Inkább mennék haza munka után egyenesen, helyette húzhatom fel a cicaruhát, rá a második réteget… Aztán kocsival dugóban a pályáig. Nem olyan elit, mint az  MAC, ez Angyalföld city. De legalább rekortán. Muszáj nyomni…

 Ahogy elkezdem, egyből érzem az összes izmot a lábaimban térdtől lefelé. Tiltakoznak rendesen! Közben olyan keservesen haladok, hogy az borzasztó. Ma majdnem félbehagytam a bemelegítő 2000m-t! Az edzésonline-ra már be sem merem írni a részidőket… A pulzust meg pláne! :) Aztán valahogy csak lenyomom. Persze ez már jó érzés. Never give up, never surrender.

Nincs kegyelem, nyomni kell tovább, az élet harc…

Még a 4 repülőt is megcsináltam, pedig hogy utálom!! :)

süti beállítások módosítása