Nyugi, nem indultam! :)

Ez a poszt azért született, mert sikerült kicsit testközelből tapasztalatot szereznem miről is szól ez a verseny!

Úgy alakult, hogy hétvégén egy szakmai továbbképzésen vehettem részt Siófokon. Jöhetett a család is, úgyhogy péntek délután felkerekedtünk. A baba először utazott velünk, türelmesen bírta az utat.

Az indulás előtt pár perccel valahonnan felrémlett, hogy mostanában van az Ultrabalaton, ezért ránéztem a honlapjukra. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy pont ezen a hétvégén lesz! Az útvonalrajzról pedig kiderült, hogy pont a szálloda előtt kanyarodik el az út! 

Szombat reggel 6 óra: az egyéni versenyzők (a „hősök”) elindulnak Tihanyból!

Jómagam kb. ekkor keltem ki az ágyból, és elkezdtem beöltözni a reggeli testmozgáshoz. Csalóka idő volt, az árnyékos helyeken hűvös szeles, de egyébként sütött a nap. Szántód irányába indultam a néptelen utcákon. Széplak-felsőn megtaláltam a sárga nyilakat, melyek majd a mezőny útvonalát jelzik. Mivel én ellenkező irányban haladtam, nem volt könnyű követni az utat, gondoltam visszafelé egyszerűbb lesz.

Pontosan 2 és fél órát terveztem futni, ezért 1:16-nál (13.5km) a Balatonföldvár tábla után fordultam és indultam visszafelé. Innentől már a „jó irányban” haladva követtem a nyilakat és 1:14 alatt szépen visszaértem a szállodához. Jól ment, elégedett voltam (27 km, 5:32 tempó, p.avg: 147/min, p.max: 157/min).

A család éppen ébredezett, zuhany után lementünk reggelizni, ahol szóba került az időjárás. Mindenkit megnyugtattam, hogy Balatonföldvárig végignéztem a partot és szerintem szép napos idő lesz. A döbbenet kiült az arcokra, mire leesett, hogy ez az „állat” reggeli előtt futott 27 kilométert!

 – Na, akkor ma este megmutatom Nektek az igazi kemény gyerekeket!

Elmondtam nekik, hogy úgy számolom, az UB élmezőnye este 7 körül ér a szállodához, a mezőny legnagyobb része pedig este 10-11 körül halad el itt. Kollégáim, akiknek az életükben a testmozgás sajnos igen marginális szerepet játszik, a verseny távjait meghallva még jobban kiakadtak, én pedig alig vártam az estét.

Délelőtt lement a továbbképzés, ebédeltünk, délután aludtunk, lementünk a wellnessbe, majd vacsora. Közben időnként bemondtam, hogy kb. hol járhat a mezőny és láttam, hogy kollégáim próbálják felfogni a felfoghatatlant.:)  

Vacsora előtt este 7 körül Timivel és a gyerekekkel lesétáltunk a „pályára”, de még nem láttunk senkit. Lement a vacsora is, borozgatás, beszélgetés, majd fel a szobába, gyerekfürdetés, altatás. Este fél tízkor Timi még a babával volt elfoglalva, úgyhogy felhívtam a kollégámat, Balázst (40 éves, tavaly szokott le a dohányzásról 20 év után, no sport), van e kedve kicsit sétálni, megnéznénk a beígért futókat.

Hamarosan két dobozos sör kíséretében ott álltunk a parton és a pályán elindulva vártuk a „fogást”. Előtte még betömtem a zsebembe pár adag folyékony magnéziumot és L-carnitint is, biztos, ami biztos! :)  

Nemsokára jött is az első versenyző tiszta feketében, csak az árnyékát lehetett kivenni, alakja meglepően emlékeztetett szaszit-ra (nem láttam a nevét a rajtlistán, csak ezért voltam biztos benne, hogy nem ő volt! :), aki a „Hajrá, gyerünk, erős vagy!” bíztatásra hálásan köszönt és eltűnt a sötétben.

Mi a pálya 148. kilométerénél voltunk, a versenyzők a rajt óta eltelt 16 órában valószínűleg kaptak esőt, szelet, tűző napot, úgyhogy itt már kemény küzdésre lehetett számítani. Innentől aztán néhány percenként újabb és újabb versenyzők tűntek elő a sötétből. A legtöbbnek külön bringás kísérője volt, és az volt a benyomásom, ők lényegesen jobban mozogtak, mint a magányos harcosok, akik közül néhányan világítás nélkül, láthatóan még a reggeli rövid ruhájukban küzdöttek.

Mindenkinek jól esett a bíztatás, ami teljesen váratlanul érte őket, mert egyébként a sétányon lézengő népeknek nem sok fogalmuk volt róla, hogy milyen dráma zajlik itt. Időnként jött egy-egy lényegesen gyorsabb versenyző, kitaláltuk ők a váltósok voltak. Egy idő után már 100-200 méter távolságból a fejlámpa mozgásából meg lehetett állapítani, hogy egyéni, vagy váltós versenyző jön, és milyen állapotban van.

Kollégám is kezdett felocsúdni a kezdeti döbbenetből, és kisvártatva együtt tippelgettük vajon „ki és mi” közeledik. Megindító élmény volt, ahogy az elhagyatott sötét részeken jött egy-egy magányos futó, aki ki tudja mit élt át az elmúlt 16 órában, előtte áll még 64 km az éjszakában, és aki a külvilágot kizárva, befelé fordulva vívja néma küzdelmét a fáradtsággal, görccsel, hányingerrel, vagy épp ki tudja mivel!

Közben lassan besétáltunk Balatonszéplak-felsőre, ahol a Palace Disco-nál fény, zene, fiatalok, dudáló autók közé kerültünk. A dübörgő zene és ricsaj közepén szürreális volt az úttest közepén dülöngélő, ordibáló fiatalokat kerülgető, fejlámpás lidércek látványa. Még szürreálisabb lehetett az élmény annak az elcsigázott futónak, aki azt látta, hogy a diszkó előtti őrjöngő tömegből hirtelen kiválik két gyanús kinézetű alak, az egyik váratlanul megkérdezi, hogy: „Jól vagy, minden OK?  Folyékony magnézium, L-carnitin?”, majd miután lassan forgó nyelvvel elhangzik: „…talán magnézium…”, a figura farmerban, bőrcipőben, dobozos sörrel a kezében elkezd mellette rohanni, és kezébe nyom egy PowerBar liquid magnéziumot! :)

Akkor és ott a repülő sörösüvegre mindenesetre nagyobb valószínűséggel lehetett számítani! :) Innen fordultunk is vissza, magunk mögött hagyva a „háborús övezetet”. 

Másnap reggel úgy keltem fel reggel hatkor, hogy tudtam, a mezőny nagy része még mindig fut! Felöltöztem és lenyomtam egy könnyű másfél órát, most a másik irányba haladva. Láttam néhány bringást rajtszámmal a hátukon, most ők bíztattak engem! Bár nem volt rajtam rajtszám, a kulacsöv és a kompressziós zokni miatt biztosan valami „hasonszőrűnek” nézhettek! :)

Szabadi-Sóstónál fordultam, odafelé nehezen indult, az előző napi adag miatt, de visszafelé már sikerült gyorsabban haladni. (17 km, 5:40 tempó, p.avg: 137/min, p.max: 147/min)

Közben elképzeltem ezt a hosszú hétvégét, az én két – az átlagember mércéjével – hosszú futásomat és belegondoltam, hogy mi lett volna, ha ez idő alatt végig futottam volna! Huhh! Elképesztő, amit ezek a sportemberek bevállalnak!

Reggeli után csomagolás és irány haza. Délután egykor már otthon voltunk, megebédeltünk, kettő körül - 32 óra környékén - pedig még lesznek célba érkezők! Így még félelmetesebb elképzelni ezt a teljesítményt.

Nem hiszem, hogy valaha felérnék akár csak a pereméig is annak az asztalnak, melynél ezek a harcosok ülnek, mindenesetre így, hogy hasonló cipőben járunk és most már közelről is láttam ezt a küzdelmet, még inkább tisztelem őket!

Tanulságos hétvége volt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2011.06.26. 20:53:10

Jó poszt. Mi egy munkatársunkat vittük el a Tri VB-re, el volt ájulva. Az emberek nem is tudnak ezekről, csak a focimeccseket nézzik a tv-en.
Hozzáteszem ezelőtt 2 évvel én sem tudtam volna mi az az UB.

Válasz erre 

laciii79 2011.06.26. 21:50:28

Nagyon élveztem a beszámolód. :-)

Válasz erre 

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2011.06.26. 22:42:05

@Vasapu: itt most én is el voltam ájulva! :)
@laciii79: köszi!

Válasz erre 

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2011.06.26. 23:08:39

Nagyon nagy írás Csabi!!!
Jövőre benevezek meghoztad a kedvem;)
Te leszel a hibás! :)

Válasz erre 

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2011.06.26. 23:17:48

@PecsiPeter: jövőre egyéniben még nem ajánlanám (ezt úgy mondom, hogy ismerlek), de csapatban óriási buli lehet! Pl. öt fő - öt maraton, cél a brutál tempó...

Válasz erre 

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2011.06.26. 23:35:44

@Ivan Grasso:
Na én meg a brutál tempó... :):):)
Pont ma írta Jani is,hogy még éveket kell(ene) várnom,hogy megfelelően bírja a test amiket kitalálok :)
Hát nem tudom...
Magamat ismerve ez kizárt :).
Annak ellenére,hogy tudom,hogy igazatok van!

Válasz erre 

szaszit 2011.06.27. 07:10:54

Az UB-t belülről végigélni még sokkal jobb:))
Én idén voltam negyedszer és mindig nagyszerű élmény volt.
Éjfél után pont én futottam át Zamárditól Siófok végéig a váltónkban, úgyhogy megvolt a Palace is, itt elég nagy volt a kontraszt a bulizók között átfutók látványától.
Jópár szakaszt bringáztam is így még jobban láttam az egyéniek küzdelmét, kőkemények voltak le a kalappal előttük.

Válasz erre 

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2011.06.27. 07:20:44

Egyéniben körbefutni a Balatont 36 órán belül(szintidő) az óriási dolog.Brutál.Még biciklivel sem könnyű körbetekerni:).Ezek az emberek valóban hősök...Maximális tisztelet!
Nem tudom,hogy hány év kell nekem ide felkészülni vagy hogy egyáltalán valaha menni fog-e,de az biztos,hogy nagyon szeretném!
Gyerekkorom óta imádom a Balatont,sok időt el is töltöttem ott.Hihetetlenül fantasztikus lenne egyszer körbe is futni...

Válasz erre 

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2011.06.27. 07:27:48

@szaszit: a mindenit, nem tudtam, hogy indulsz! Akkor tényleg láthattalak volna, de mi 22:00-23:00 között voltunk a pályán. Gratulálok! Melyik csapat volt?

Válasz erre 

szaszit 2011.06.27. 09:34:12

@Ivan Grasso: Köszi! Team Futóblog 1-es csapattal futottam, kilenc fős váltóban. Sajnos nem találkoztunk pedig véletlenül 139-től 152 km-ig ott futottam csak kicsit később :)
Ha tudtam volna hogy leszel jelzek, de ilyen sok embernél elég nehéz kiszámolni pontosan mikor érünk oda valahova.

Válasz erre 

myke6969 · http://ironmyke.blog.hu/ 2011.06.27. 14:29:58

Szuper leírás, köszönjük.

Nagyon jól futsz már! 27 kili 5:30-ban, alacsony pulzussal, ez igen!

Válasz erre 

kombinat · http://cciepursuit.blog.hu 2011.06.28. 09:29:59

@PecsiPeter: 32 óra a szintidő

Válasz erre 

Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2011.06.28. 11:38:27

@Ivan Grasso: Engem már fel is írhatsz, a szervezést bevállaltad, ugye? :-)

Válasz erre 

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2011.06.28. 12:17:07

Szuper posztot sikerült írnod!! A jövő évi váltóra még talán nem(nem akarom hátráltani a Társakat), de a 2013-as váltóra mindenképp nevezek ;).

@szaszit: Gratulálok!

Az egyéni Teljesítők előtt le a kalappal! Tisztelet és Megbecsülés Nekik!!

Válasz erre 

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2011.06.29. 21:45:03

@myke6969: köszi, de reggel alacsonyabb a pulzusom és a kellemes hűvös is sokat számított, úgyhogy én még nem vagyok annyira nyugodt! :)

@Vasapu: persze, ketten lenyomjuk! :)

@IronSchwarczi: a buli a lényeg, nem a hátráltatás! Megnyerni úgysem fogjuk, úgyhogy jössz és kész! :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: