Hétvégén kis csapatunk látogatást tett Sopronban egy kis terepfutás erejéig.

Budaörsön heten jöttünk össze, majd két autóval a távolságot mint üveggolyót hip-hop legyűrtük.  

Tíz óra környékén már a helyszínen voltunk frissen, fiatalosan, akcióra készen!           A fürgébbeknek még melegítésre is jutott idejük.

Célunk a futóedzés mellett, egyfajta „kém” feladat volt, azaz az Iron-Fertő pályájának felderítése és közös barátunk Norbert (ismertebb nevén Vasapu) megfigyelése természetes közegében, különös tekintettel erőnlétére, edzésmódszereire. 

Miután telefonon megkaptuk a hírt, hogy a célszemély elindult, mi is útnak eredtünk. 

Szerencsétlen módon beépített emberünk Szaszit félreértette a helyzetet, ugyanis mi lesből szerettük volna megfigyelni Norbert mozgását, a kontaktus mindenképpen kerülendő lett volna. Mire ő, ahelyett hogy a megbeszéltek értelmében a célszemélyt előre meghatározott útvonalon terelve segítette volna a megfigyelést, egyenesen ránkvezette! 

Mikor láttuk, hogy a harmadik típusú találkozás elkerülhetetlen, megpróbáltunk fa arccal elfutni mellettük, de sajnos Norbert azonnal kiszúrt bennünket. 

Szegény azt hitte, hogy direkt Őt jöttünk meglátogatni, így nem akartuk elvenni a kedvét, úgy tettünk mintha… 

Nem baj, ha már így alakult, ugrottunk a „B”-tervre.  Itt a lényeg az volt, hogy Norbit összezavarjuk erőnlétünkkel kapcsolatban. Ennek érdekében jómagam nem is futottam, helyette a bringás kísérést választottam és a többiek is erősen visszafogták magukat. Amikor például Norbi és Szaszit 4 perces tempóban megindultak felfelé az 5-6%-os emelkedőn, a csapat udvariasan lemaradva követte őket. Egyébként sem vagyunk hívei az effajta vetélkedésnek!  

Ezt követően egy fennsíkra értünk, ahol rossz minőségű földúton folytattuk az utat (azt hiszem ezt „terepnek” hívják), jobbra a csodálatos Fertő tó valami tó, meg erdő. 

Közben Norbi kezdett sejteni valamit, mert cipőproblémára hivatkozva előbb lassító sztrájkba kezdett, majd felvezetett minket egy enyhén csúszós emelkedőre, ahol 64 méter volt a szint 400 méteren, végül bozótharc következett. Kiérve a normál földútra már úgy tűnt vége a szivatásnak, amikor Zsuzsi Robotot kis híján ledöntötte a lábáról egy erdőből kiugró szarvas. 

Norbi, innen üzenem: értjük, hogy „Természet” meg minden, de nem helyeseljük az efféle hatásvadász elemeket, csak megzavarják a pontosan végrehajtott edzésmunkát. Ilyen jószágoknak egyébként is az Állatkertben vagy tányéron a helyük! Nálunk a pesti lakótelepen ilyesmi nem fordulhat elő! 

Ezután a célig csendes futás következett, de eléggé el nem ítélhető módon a zárt alakzat néhol felbomlott és humorizálás, hangos nevetés is előfordult. 

Az edzésnaplóba végül 18.85 km-t jegyezhettünk be, 355 méter szinttel, 1 óra 53 perc alatt (6 perces ezrek) plusz 20 perc megálló. 

Végül Norbert barátunkat elláttuk életvezetési tanácsokkal és egy kis frissítő átadásával próbáltuk helyes útra terelni.

Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy soproni barátaink bár kénytelenek rossz körülmények között edzeni (fedetlen pályán, göröngyös talajon), erőnlétük elfogadható, azonban további edzésmunka elvégése a májusi Iron-Fertőig - tekintettel a rendkívül kompetitív mezőnyre -  feltétlenül indokolt!

Pécsi Péter, Tibi(ke), Szaszit, Krisztián, Baka, Vasapu, Sün, Tepó, Ivan Grasso

Az Ironman után tükörbe nézve még mindig nem egy igazi sportembert láttam, illetve a futás során tapasztalt sérülékenységem meggyőzött arról, hogy mélyebbre kell ásnom! Még mindig túlsúlyosnak érzem magam (az Ironman-en 83kg voltam 178 cm-vel, most jóval több) és a tartó izmok is gyengék! Az állóképességet sikerült megszereznem, de erő-állóképességem még mindig nincsen. Ezért ősszel a tanulás alatt az erő titkait kutattam. 

Említettem korábban a Kettlebell-t. Erről jelenleg is az a véleményem, hogy nagyon jó, de egyénileg végezhető komplett, ugyanakkor élvezetes edzésprogramot nehéz rá építeni. Nekem önmagában unalmas volt, de kiegészítésnek nagyon ajánlott. Persze tudom, el kell menni az órákra, de sajnos nem tudok elmenni. Jelenleg nem megy.

Másik próbálkozás a Fegyencedzés volt, amit egy kedves kommentelő ajánlott. Azóta én is ajánlom, szerintem ezt mindenkinek el kell olvasnia, lehetőleg serdülőkorban. Rendkívül hasznos olvasmány. A szerző majdnem tökéletes munkát végzett, de csak majdnem. A gyakorlatonként leírt 30 szint kiválóan ki van dolgozva, de a végén az edzéstervek elnagyoltak, ezért nem találtam meg a rendszert benne. Később biztosan fogom a gyakorlatokat csinálni, de jelenleg önmagában kevésnek éreztem.

Így tovább keresgéltem a komplex edzésprogramok között és végül hármat találtam. Ezeknél a kajálás is be van építve és általában interval tréning, súlyzós és cardio edzések kombinációi.

Az első Chris Krueger rendszere a „Heart of a Champion”. Ez már komplett program, de hátránya, hogy edzőterem kell hozzá. Részletesen áttanulmányoztam, aki tudja bevállalhatja, rettentő jól meg van csinálva.

A második  két program körül nagy a felhajtás a tengeren túl, mindkettőt a „Team Beachbody” cég jegyzi.

Az egyik a P90X, egy 90 napos program, rendkívül aprólékosan kidolgozva. Jelenleg a második szériánál tartanak. Ez többféle edzést kombinál: súlyzós, cardio, jóga, crossfit. Aki ezt végigcsinálja a siker garantált.

A másik az Insanity (őrület), amihez nem kell semmilyen eszköz, de csak haladóknak ajánlott. A szlogen szerint a legkeményebb edzésprogram ami valaha DVD-n megjelent!

Végül ezt választottam, mivel úgy éreztem nekem is erősen kell haladni, és az különösen vonzó volt, hogy nem kell hozzá eszköz.

Lássuk miből is áll ez az edzés. Először egy kis bemutató videó:

Látszik, hogy a gyakorlatok nem bonyolultabbak, mint egy alsó tagozatos testnevelésóra bemelegítő gyakorlatai, viszont aki kipróbálja rögtön érezni fogja, hogy ez azért nem olyan egyszerű. Az intenzitás végig magas, ennek ellenére bele lehet vágni, mivel a rendszer igen jól ki van dolgozva. Tízegynéhány óratípus van elosztva 9 hétre, heti 6 nap edzéssel, egy pihenőnappal. Kicsit rendszereztem őket, így átláthatóbb a fokozódó nehézség.

Az edzéseket jobb híján a időtartamuk alapján raktam sorrendbe, ez többé-kevésbé megfelel a nehézségnek is.   

Az órarend pedig így néz ki: 

(Az "Upper Body Weight Training" nincs az órarendben, az fakultatív)

Látható, hogy aki ezt végigcsinálja, annak nem lesz szüksége mellette más edzésre. Maga az edzés a kosárlabda, kézilabda, amerikai foci, illetve katonák edzésére hasonlít leginkább. Az első hét kegyetlen, de a másodikon már az örömet is meg lehet találni benne! :)

Konstans izomláz garantált, alapvetően az alsótestben. Nagyon kemény. Triatlont tekintve a kerékpáros teljesítményt biztosan javítja, futásnál pedig megerősíti a tartó izmokat, terepfutóknak kifejezetten ajánlanám. Az úszást befolyásolja legkevésbé.

Előnye, hogy csak egy 2x1 méteres hely és egy tornacipő kell hozzá, semmi más. Már csináltam egész kis helyen, munka után melóhelyen (kényszerből), simán ment. Elszántság kell hozzá, ennyi. A kajálásra van egy külön füzet, de csoda nincs benne: kalóriaszámolás, sok zöldség-gyümölcs, fehérje és kevés finomított szénhidrát. Próbálom ezt is.  

Dec.28-án kezdtem el, 90 kg testsúllyal, 107 cm-es haskörfogattal. A program február végéig tart. Nem egyszerű, mert nekem reggel 5 és 6 között kell megcsinálni, de egyelőre úgy tűnik menni fog. Természetesen készült az elején fotó, ezt majd a végén publikálom ("before-after") ! 

Mellette vasárnaponként Spinning, 1-1 rövidebb futás, úszás jön szóba, de most ez az elsődleges. Magam is kíváncsi vagyok mit dob ki a végén a gép!  

Aki szeretné megvenni a DVD-ket, pl. megrendelheti: innen. Szerintem megéri. Aki nem akarja magát költségekbe verni, az a filecserélők háza táján is körülnézhet, hátha megvan! (megvan).

Úgy tűnik lassan minden visszatér a régi kerékvágásba, most már gyakrabban próbálok jelentkezni! :) 

(nov.26-dec.28) 

Egy kis rövid összefoglaló, mielőtt ismertetném az újabb projektet!

November 26-án Mikivel futottunk egyet a János hegy környékén amikor is rosszul léptem és egy kövöm kibicsaklott a bokám. Itt még előtte vagyunk, aztán már nem volt ilyen őszinte a mosolyom! :) 

Szerencsére csak az alsó ugróízület sérült (egy szinttel a boka alatt) így nem alakult ki instabilitás, nem kellett begipszelni, de a sérülés elég komoly volt. Az első héten a járás is igen kemény kihívás volt. Annyiban viszont nem jelentett csapást a dolog, hogy szervezési okokból a PhD munkám házivédését egy hónappal előrehozták, így 6 heti munkát kellett 2 hét alatt megcsinálnom. Így az ezt követő hetekben még alvásról is alig lehetett szó, nemhogy sportolásról akkora hajtás volt, de végül sikerült lenyomni dec.16-án. Ez nekem komoly előrelépés, úgyhogy feledtette a malőrt.

A súlyomat viszont nem, ami Karácsonyt követően már kilencessel kezdődött, úgyhogy sürgősen csinálnom kellett valamit! Futni még nem tudtam, de Spinningen december 18-án a lábam már jól viselkedett ezért elkezdődhetett az új projekt, amit a következő posztban ismertetek. 

„Az élet harc, megmondta Schwartz!”

Napjában többször elismétli ezt egy kedves kollégám évek óta, a könyökömön jön ki…

Pedig hogy úgy van! :)

Nem gondoltam volna, hogy ilyen fájdalmas lesz a visszatérés. Három és fél hónap elég volt, hogy visszarepüljek az időben két és fél évet…

Először is a motiváció. Eddig ugye csak felfelé vitt az út, egyre magasabbra. Most meg azért küzdök, hogy elérjem azt, ahol már jártam. Ez piszkos munka. Hálátlan! :)

A legbiztonságosabb módszert választottam a futáshoz, a klasszikus három edzésből (résztávos pályaedzés, tempófutás, hosszúfutás) egy-egy hetente. Leghasznosabb a résztávos pályaedzés, de ez a legkeményebb. Itt nincs lötyögés, zenehallgatós laza futogatás, kemény meló van. Nehéz rávenni magamat. Inkább mennék haza munka után egyenesen, helyette húzhatom fel a cicaruhát, rá a második réteget… Aztán kocsival dugóban a pályáig. Nem olyan elit, mint az  MAC, ez Angyalföld city. De legalább rekortán. Muszáj nyomni…

 Ahogy elkezdem, egyből érzem az összes izmot a lábaimban térdtől lefelé. Tiltakoznak rendesen! Közben olyan keservesen haladok, hogy az borzasztó. Ma majdnem félbehagytam a bemelegítő 2000m-t! Az edzésonline-ra már be sem merem írni a részidőket… A pulzust meg pláne! :) Aztán valahogy csak lenyomom. Persze ez már jó érzés. Never give up, never surrender.

Nincs kegyelem, nyomni kell tovább, az élet harc…

Még a 4 repülőt is megcsináltam, pedig hogy utálom!! :)

Végre "itthon"! :) 

Mint már korábban írtam, hosszú "távollétem" oka egy vizsgára (második szakvizsga) készülés volt, amin nov. 11-én sikerült megfeszített munkával végre túlesnem. Majdnem emiatt nem indultam idén az Ironman-en! Persze utólag nagy hülyeség lett volna, így viszont a fekete leves őszre maradt, több hónapnyi tanulást kellett néhány hétbe belesűrítenem. A legrosszabb az volt, hogy ilyen gyönyörű ősz régen volt, közben én a négynapos hétvégén is zombiként ülhettem a könyvek fölött...

A vizsga előtti napon, a végső 16 órás menetben már csak a 9 hónapos Aliz baba tartotta bennem a lelket...

Érthető, hogy megörültem amikor Ironsün felhívott, hogy a Nagy Hideg-hegy futást egy héttel elhalasztották nov.12-ére, így a vizsga másnapján nem volt kérdés mi lesz az első program!

Végül szombat reggel kicsit hunyorogva, "imbolygó léptekkel" kiléptem a napfényre és irány a Börzsöny! Nemcsak a mozgás, a levegő, de a bandázás is nagyon hiányzott már! Reggel mérlegeltem egyet: 88kg azaz 5 kg-mal több mint az IM-en! Ez várható volt, mivel a feszültséget kritikátlan zabálással vezettem le, de ez be volt kalkulálva. Ennek örömére gyorsan csináltam magamról néhány egész alakos képet egyrészt elrettentésül, másrészt majd jó lesz before-after képnek! :) 

A rajt az idén a Cseresznyefai parkolóban volt. Pécsi Peti, Tibike, Pumesz, Ironsün, Tepó volt az IM különítmény. Épp összejött a csapat és már indultunk is... 

A pálya könnyebb volt az eddigi útvonalnál. Egyrészt kevesebb volt a szint, másrészt a dózerúton nagyon könnyű volt futni nem úgy, mint bent a terepen, ahol a régi útvonal ment. A távolság viszont csaknem azonos volt. 

Várható módon a formám nagyon gyenge volt. A többiektől egyből leszakadtam, így lassú, de egyenletes tempóval tartva a 168-170/min körüli pulzust 59:38 alatt felértem. 

 Gyönyörű napsütés és rengeteg ember fogadott fent!  

A srácok jóval előttem értek fel, 42-51 perces időkkel.

És a szokásos csapatkép:

Végül kettévált a társaság: Tibike és Pumesz, Pécsi Peti vezetésével belevetették magukat a vadonba. Tepó, Ironsün és jómagam lekocogtunk a dózerúton.

Peti itt éppen nekikészül, hogy menetet vágjon a Nagy Hideg-hegy oldalába, méghozzá szálirányra merőlegesen! :)

Érdekes, hogy a lefelé menet időben mindig soknak tűnik, de közben legalább jót dumáltunk. 

Persze van gyorsabb módja is a hegyről lejövetelnek.

Egy kis Proximity Flying Jokke Sommer-rel:

persze nem futva, hanem montival! :) 

Pécsi Petivel a Decathlonnál találkoztunk és csavartunk egy 42.2 km-es karikát a környéken (a holnapi Bp. Maraton tiszteletére). Az útvonal nagyon bejött mindkettőnknek, volt benne savazós mászás, terep, kevés aszfalt kis forgalmú helyeken, és néhány zúzás lefelé.

A két "nagyobb" mászás közül az első a fóti Somlyó hegy megmászása. Itt kicsit meglepett minket egy kb. 20% meredekségű szakasz, ahol sikerült a 177/min max. pulzust begyűjteni (tavaly a Mátra Maratonon a kékestetői sípálya megmászásakor ez 176/min volt!). Szerencsére csak 300 izzasztó méter volt. Fent a hegyen a panoráma kárpótolt minket:

A második mászás a Hungaroring mellett volt, a lemeredekebb részen 15.7%. Jellemző Peti erejére (illetve a köztünk lévő különbségre), hogy míg én 163 körüli pulzuson legkisebb áttételen mókuskerekeztem felfelé, ő gyakorlatilag körbebiciklizett! :) Korábban is néztük a pulzusokat, nagyjából folyamatosan 20-25-tel az enyém alatt volt! 

Végül a tervezett időhöz képest (2 óra 40 perc) kis késéssel, de visszaértünk a Decathlonhoz. 

Nagyon klassz kör, edzésre melegen ajánlott! 

(42.3 km (Garmin szerint), +427m szint, brutto 2:40:13, netto 2:22:32, p.avg: 151/min, p.max: 177/min)

Track: itt

Petinek ez egy jó kis átmozgatás volt a holnapi igazi maratonhoz. :)

HAJRÁ mindenkinek!!! 
 

...nyéllel ellátott vasgolyó lengetése előnyösen hat a triatlonos (és egyéb) sportteljesítményre! 

Már régóta vágytam egy ilyen egyszerű, szép (piros!) eszközre, ami kis helyen elfér és felér egy edzőteremnyi súlyzóval. Úgyhogy 16 kg-mal gyarapítottam a sporteszközeim tömegét és miután tankönyvet is szereztem, az utóbbi hetekben elkezdtem bohóckodni a kis golyócskával.

Egyelőre csak ismerkedünk, ezért az edzesonline-ra nem írtam be ezeket, de lassan már edzésértéke lesz a dolognak…

Kiváncsi vagyok ér e majd valamit! Van akinek bejött…

Aztán vettem egy szép narancssárga hengert is. Ezen fetrengeni fantasztikus! Tényleg felér egy közepes masszázzsal! (A képen nem én szerepelek!:)

Lassan beindul a mozgás is (az eddigi pihengetés nagyon jól esett), de október végéig ízi rájder leszek. Addig tanulás ezerrel, egy giga (szak)vizsgára (gének, kromoszómák, szindrómák és más úri huncutságok), ez a harmadik megaproject az idén (Baba+IM+ez, és még van egy negyedik…). Legalább úgy be vagyok tojva tőle, mint az IM-től voltam, úgyhogy közben golyózgatok, nehogy begolyózzak…J

Még izgat:

Hogyan lehet 1:10 alatt úszni (by öregbaka)? Hogyan lehet gyorsabban depózni?

Milyen érzés 5:45 körüli bringásidőt menni? Tudok e 4:30-nál jobb maratont ép lábbal?

Tudnak e rólam normális befutóképet csinálni vaku nélkül???  

Kiderül 2012-ben... :)