A héten próbáltam a minőséget előtérbe helyezni a mennyiséggel szemben. Jó kis dolgok történtek, ezzel a héttel elégedett vagyok. 

A keddi úszásnál kiderült, hogy a Life1 uszodája csak 22.5 méteres, most tették ki a táblát. Szívás, de legalább nincs unatkozás, lehet matekozgatni fejben hol is tart az ember! 

Nem is volt hozzá kedvem, ezért az órámra hagyatkoztam. A Poolmate számolgatta helyettem a hosszakat, én pedig néha ránéztem hol tartok. Ezzel egy régi mumust igyekeztem leküzdeni. Az egyik félelmem nyílt vízen, hogy nem tudom hol is tartok, mennyi van hátra és milyen gyorsan úszom. Ezt Gyékényesen sem fogom tudni, de legalább szoktattam magam az érzéshez. Egyben kipróbáltam, hogy ultra takarékos üzemmódban mennyi a 3800m. Lényeg, hogy 1:40 alatt a legrosszabb esetben is beérek… 

Csütörtökön Tepó lemért a Conconi-teszten. Az értékelést rá bízom, érdekes volt!

Utána futottunk egyet a szokásos edzőkörén. Szentendre-Leányfalu retúr a Duna parton (14.3 km). Gyönyörű ez a hely, meg is jegyeztem, hogy mekkora mázlisták vagyunk, hogy ilyen helyen mozoghatunk. Jót dumáltunk közben. A sok érdekesség mellett kiderült, hogy tudok beszélni 160-as pulzusnál…J

Szombat reggel ügyeletből jövet a szokásos 4 Szigetkör volt a feladat. Két órán belül terveztem, sikerült is 150/min átlagpulzus mellett, viszonylag könnyen. Pontosan egy évvel ezelőtt ugyanitt, ugyanilyen pulzussal, hasonló időben 23 másodperccel voltam lassabb ezer méterenként. Ennyi az éves fejlődés. 

Hazaérkezésem után még beöltözve a gyerekekkel lepróbáltuk a másnapi Vivicittát. A tempó belövése volt a cél. Egyrészt fogalmuk sem volt mennyi lehet a 600 méter, ezért volt bennük némi para, másrészt a gyerekek csak egyféle sebességgel tudnak futni, pontosabban „szaladni”. Ez a sebesség igen tempós, meg is indultunk 4:30-as „ezrekkel”, de persze 60-80 méter után megállnak sétálni. Hosszabb távon váltogatják a futást a sétával. Ezt próbáltam átalakítani náluk szép egyenletes sebességre, több-kevesebb sikerrel. 

Vasárnap reggel 7-kor indultam a 4 órás bringázásra. Szeles változékony idő volt, nehéz volt jól öltözni. Fázott a térdem, nem volt kellemes. A menet jól sikerült, bár nem voltam sokkal gyorsabb, mint tavaly ősszel, kevésbé fáradtam el. Az Adamo nyereg nagyon sokat számított!  

Ahogy hazaértem egyből rohantunk a Vivicittára. Nehéz volt parkolni, majdnem lekéstük a családi futást. A csipet csapat jól teljesített, a cél az volt, hogy egyenletes tempóban megállás nélkül fussanak 600 métert. Ez sikerült. 

(Bár nem úgy néz ki, a képen mindenki fut!:) 

Ezután jött az klasszikus Vivicitta. A rajt két órával a bringa vége utánra esett. Éreztem még a fáradtságot, de azért sikerült egyenletesen haladni. A limitáló faktor az izomfáradság volt, ezért az átlagpulzus nem lett túl magas, 160-ra jött ki. Végül a tavalyi 5:10 helyett 5:06-os ezrekkel sikerült végigcsinálni a versenyt, ami erős szélben zajlott.

Ez és az előző napi 21K megerősített abban, hogy tavaly óta sikerült a futásban is előrébb lépni.  

Heti össz: 10 és fél óra

Jövő héten folyt.köv...