…és az eső. 

Végül heten gyűltünk össze a vasárnap délelőtti üldözéses menetre a Decatlon előtt: Pécsi Peti, Tibi, Öregbaka, Tepó, Dávid, Kombinat (nézőnek, de bringával), és jómagam.  

Otthonról még kellemes hűvösben indultam el, de mire odaértem már szél és egyre erősödő eső tette kérdésessé az indulást. Legalábbis számomra, ugyanis kezdetben a többiek még elszántnak tűntek. Pár perc múlva viszont kiderült, hogy ők is inkább az otthon melegét választanák, de egyelőre senki nem mert Pécsi Peti előtt ilyen kijelentéseket tenni, aki már romboló üzemmódba kapcsolva, vérben forgó szemekkel várta, hogy nekirontson a távnak és meg se álljon a lengyel határig! :)

Végül egy órát vártunk, hátha eláll az eső, de nem változott a helyzet. A ráadásként feltámadt hideg szél és a tejfehér égbolt sem ígért semmi jót, így már Petinek is elment a kedve a több órás önsanyargatástól. Lassan szétoszlottunk, hazáig negyed óra alatt így is sz@rrá áztam–fagytam. 

Az esőnapnak megjelölt következő hétvége többeknek nem jó, ezért majd valamikor júniusban megcsináljuk. Addig egyszer még végigmegyek felderíteni a pályát, erről majd beszámolok.