Ma nem volt edzés, mert délután a kislányomat (8) vittem trambulinos edzésre az UTE-ba. A kisfiam (6) is szokott jönni velünk, neki ugri-bugri torna van. Előtte elmentem Zitáért az iskolájába Újpestre, ahol az évforduló tiszteletére az UTE kiállítást rendez. Mindenhol óriási plakátok hirdetik a dicsőséges 125 évet. Kislányom dagadó kebellel masírozott a folyosókon, nagyon tetszett neki, hogy ilyen „menő” helyen sportol. Már az autóban ültünk és azt hittem ejtettük a témát, de egyre csak karattyolt, hogy az UTE így, az UTE úgy, mennyire szuper ez az UTE, stb…

Végül a focira terelődött a szó, és mindenképpen tudni akarta, hogy pontosan mennyire jó csapat is az UTE. Mondtam, hogy „elég” jó. De a legjobb? Ki a legjobb? Az UTE? Hányadik az UTE?

Ezen a ponton elmerengtem. Kb. annyit értek a focihoz, hogy 2x11 ember szaladgál egy labda után a pályán. DE! A Ferencvárosban nőttem fel. Olyan gyermekkorom volt, hogy alsó tagozatban, ha véletlenül egy szerencsétlen gyerekre lila melegítőt adtak a szülei (hiánygazdaság volt), a többiek megdobálták vajas kenyérrel. Nagycsoportos óvódás koromban csakis a ZÖLD színű golyórágó volt a legmenőbb („Fradi szín”), és már kiscsoportban az egyetlen helyes válasz arra a kérdésre a homokozóban, hogy: „Te kinek szujkolsz?”, az volt, hogy: „a Fjadinak!”. Ellenkező esetben már le is sújtott a homokozó lapát…

- De az UTE a LEGJOBB??? - harsogta közben Zita türelmetlenül a hátsó ülésről.

Nyeltem egyet és végül kimondtam.

- Igen. Az UTE a legjobb!

Zita elégedetten bámult ki az ablakon. Istenem, legyen boldog gyermekkora… J