25. hét - összefoglalás
2011.06.26. 23:11
Nagy könnyebbség, hogy véget ért az iskola, ezért már reggel is tudok edzeni. Persze nagyon szerettem reggel suliba vinni a kislányt, de az IM szempontjából eddig ez nagy hendikep volt.
A jobb bokám már hónapok óta vacakol. Mivel brutál bokasüllyedésem és pronációm (lúdtalp) van, ilyet gyakran éreztem gyermekkorom óta, ha rossz volt a cipő/betét. Mivel még 2009-ben megtaláltam a tökéletes kombinációt tavaly nem is volt semmi gond, ezért furcsa ez a helyzet. Most először is vettem új cipőt és betétet (a tavalyival egyezőt), és arra jutottam, hogy ez biztosan nem a túleröltetéstől van, mivel kevesebbet futottam mint tavaly, hanem ellenkezőleg, kicsit edzeni kell a futóművet! A héten kapott is rendesen, és úgy tűnik egyre jobb! :)
Néhány érdekesebb momentum:
Hétfő: Új PB az uszodában (3800m - 1:18:15) - kicsit megint állítottam a "lapátokon"! :)
Péntek: Reggeli nyomulás bringával (63km - 29.16 km/h - erős szélben), majd 13 perc depó után végre az első elfogadható ráfutás (11.1 km, 5:21 tempó, 153/min p.avg) ráadásul nem volt szenvedős!
Szombat -Vasárnap : Két jól sikerült hosszú futás, és egy olyan élmény aminek elképzelhető, hogy a jövőben lesznek következményei ! :) (Spoiler: de csak csapatban!)
Edzésidő: 12 óra 10 perc
További program:
A következő két hétben még felrepülünk a "világ tetejére", aztán kezdődhet a "bebábozódás" ! :)
Ultrabalaton - Tisztelet a Hősöknek!
2011.06.26. 17:48
Nyugi, nem indultam! :)
Ez a poszt azért született, mert sikerült kicsit testközelből tapasztalatot szereznem miről is szól ez a verseny!
Úgy alakult, hogy hétvégén egy szakmai továbbképzésen vehettem részt Siófokon. Jöhetett a család is, úgyhogy péntek délután felkerekedtünk. A baba először utazott velünk, türelmesen bírta az utat.
Az indulás előtt pár perccel valahonnan felrémlett, hogy mostanában van az Ultrabalaton, ezért ránéztem a honlapjukra. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy pont ezen a hétvégén lesz! Az útvonalrajzról pedig kiderült, hogy pont a szálloda előtt kanyarodik el az út!
Szombat reggel 6 óra: az egyéni versenyzők (a „hősök”) elindulnak Tihanyból!
Jómagam kb. ekkor keltem ki az ágyból, és elkezdtem beöltözni a reggeli testmozgáshoz. Csalóka idő volt, az árnyékos helyeken hűvös szeles, de egyébként sütött a nap. Szántód irányába indultam a néptelen utcákon. Széplak-felsőn megtaláltam a sárga nyilakat, melyek majd a mezőny útvonalát jelzik. Mivel én ellenkező irányban haladtam, nem volt könnyű követni az utat, gondoltam visszafelé egyszerűbb lesz.
Pontosan 2 és fél órát terveztem futni, ezért 1:16-nál (13.5km) a Balatonföldvár tábla után fordultam és indultam visszafelé. Innentől már a „jó irányban” haladva követtem a nyilakat és 1:14 alatt szépen visszaértem a szállodához. Jól ment, elégedett voltam (27 km, 5:32 tempó, p.avg: 147/min, p.max: 157/min).
A család éppen ébredezett, zuhany után lementünk reggelizni, ahol szóba került az időjárás. Mindenkit megnyugtattam, hogy Balatonföldvárig végignéztem a partot és szerintem szép napos idő lesz. A döbbenet kiült az arcokra, mire leesett, hogy ez az „állat” reggeli előtt futott 27 kilométert!
– Na, akkor ma este megmutatom Nektek az igazi kemény gyerekeket!
Elmondtam nekik, hogy úgy számolom, az UB élmezőnye este 7 körül ér a szállodához, a mezőny legnagyobb része pedig este 10-11 körül halad el itt. Kollégáim, akiknek az életükben a testmozgás sajnos igen marginális szerepet játszik, a verseny távjait meghallva még jobban kiakadtak, én pedig alig vártam az estét.
Délelőtt lement a továbbképzés, ebédeltünk, délután aludtunk, lementünk a wellnessbe, majd vacsora. Közben időnként bemondtam, hogy kb. hol járhat a mezőny és láttam, hogy kollégáim próbálják felfogni a felfoghatatlant.:)
Vacsora előtt este 7 körül Timivel és a gyerekekkel lesétáltunk a „pályára”, de még nem láttunk senkit. Lement a vacsora is, borozgatás, beszélgetés, majd fel a szobába, gyerekfürdetés, altatás. Este fél tízkor Timi még a babával volt elfoglalva, úgyhogy felhívtam a kollégámat, Balázst (40 éves, tavaly szokott le a dohányzásról 20 év után, no sport), van e kedve kicsit sétálni, megnéznénk a beígért futókat.
Hamarosan két dobozos sör kíséretében ott álltunk a parton és a pályán elindulva vártuk a „fogást”. Előtte még betömtem a zsebembe pár adag folyékony magnéziumot és L-carnitint is, biztos, ami biztos! :)
Nemsokára jött is az első versenyző tiszta feketében, csak az árnyékát lehetett kivenni, alakja meglepően emlékeztetett szaszit-ra (nem láttam a nevét a rajtlistán, csak ezért voltam biztos benne, hogy nem ő volt! :), aki a „Hajrá, gyerünk, erős vagy!” bíztatásra hálásan köszönt és eltűnt a sötétben.
Mi a pálya 148. kilométerénél voltunk, a versenyzők a rajt óta eltelt 16 órában valószínűleg kaptak esőt, szelet, tűző napot, úgyhogy itt már kemény küzdésre lehetett számítani. Innentől aztán néhány percenként újabb és újabb versenyzők tűntek elő a sötétből. A legtöbbnek külön bringás kísérője volt, és az volt a benyomásom, ők lényegesen jobban mozogtak, mint a magányos harcosok, akik közül néhányan világítás nélkül, láthatóan még a reggeli rövid ruhájukban küzdöttek.
Mindenkinek jól esett a bíztatás, ami teljesen váratlanul érte őket, mert egyébként a sétányon lézengő népeknek nem sok fogalmuk volt róla, hogy milyen dráma zajlik itt. Időnként jött egy-egy lényegesen gyorsabb versenyző, kitaláltuk ők a váltósok voltak. Egy idő után már 100-200 méter távolságból a fejlámpa mozgásából meg lehetett állapítani, hogy egyéni, vagy váltós versenyző jön, és milyen állapotban van.
Kollégám is kezdett felocsúdni a kezdeti döbbenetből, és kisvártatva együtt tippelgettük vajon „ki és mi” közeledik. Megindító élmény volt, ahogy az elhagyatott sötét részeken jött egy-egy magányos futó, aki ki tudja mit élt át az elmúlt 16 órában, előtte áll még 64 km az éjszakában, és aki a külvilágot kizárva, befelé fordulva vívja néma küzdelmét a fáradtsággal, görccsel, hányingerrel, vagy épp ki tudja mivel!
Közben lassan besétáltunk Balatonszéplak-felsőre, ahol a Palace Disco-nál fény, zene, fiatalok, dudáló autók közé kerültünk. A dübörgő zene és ricsaj közepén szürreális volt az úttest közepén dülöngélő, ordibáló fiatalokat kerülgető, fejlámpás lidércek látványa. Még szürreálisabb lehetett az élmény annak az elcsigázott futónak, aki azt látta, hogy a diszkó előtti őrjöngő tömegből hirtelen kiválik két gyanús kinézetű alak, az egyik váratlanul megkérdezi, hogy: „Jól vagy, minden OK? Folyékony magnézium, L-carnitin?”, majd miután lassan forgó nyelvvel elhangzik: „…talán magnézium…”, a figura farmerban, bőrcipőben, dobozos sörrel a kezében elkezd mellette rohanni, és kezébe nyom egy PowerBar liquid magnéziumot! :)
Akkor és ott a repülő sörösüvegre mindenesetre nagyobb valószínűséggel lehetett számítani! :) Innen fordultunk is vissza, magunk mögött hagyva a „háborús övezetet”.
Másnap reggel úgy keltem fel reggel hatkor, hogy tudtam, a mezőny nagy része még mindig fut! Felöltöztem és lenyomtam egy könnyű másfél órát, most a másik irányba haladva. Láttam néhány bringást rajtszámmal a hátukon, most ők bíztattak engem! Bár nem volt rajtam rajtszám, a kulacsöv és a kompressziós zokni miatt biztosan valami „hasonszőrűnek” nézhettek! :)
Szabadi-Sóstónál fordultam, odafelé nehezen indult, az előző napi adag miatt, de visszafelé már sikerült gyorsabban haladni. (17 km, 5:40 tempó, p.avg: 137/min, p.max: 147/min)
Közben elképzeltem ezt a hosszú hétvégét, az én két – az átlagember mércéjével – hosszú futásomat és belegondoltam, hogy mi lett volna, ha ez idő alatt végig futottam volna! Huhh! Elképesztő, amit ezek a sportemberek bevállalnak!
Reggeli után csomagolás és irány haza. Délután egykor már otthon voltunk, megebédeltünk, kettő körül - 32 óra környékén - pedig még lesznek célba érkezők! Így még félelmetesebb elképzelni ezt a teljesítményt.
Nem hiszem, hogy valaha felérnék akár csak a pereméig is annak az asztalnak, melynél ezek a harcosok ülnek, mindenesetre így, hogy hasonló cipőben járunk és most már közelről is láttam ezt a küzdelmet, még inkább tisztelem őket!
Tanulságos hétvége volt!
20-21-22-23-24. hét összefoglalás
2011.06.26. 17:32
A történelmi dokumentáció kedvéért röviden az előző hetek összefoglalói:
20. hét
A hét fénypontja az IronFertő Extrém Duatlon
Edzésidő: 8 óra 39 perc
21. hét
Szerda: PB 3800m úszáson: 1:19:34
Szombat: futás buli után másnaposan a Balatonparton (18K)
Vasárnap: Szilvásvárad Maraton
Edzésidő: 10 óra 10 perc
22. hét
Szombat: Margitsziget - befejelés futáson (dehidratáció + nap)
Vasárnap: Szentendrei-sziget -TT pálya tesztelése
Edzésidő: 9 óra 41 perc
23. hét
Már nem emlékszem miért, de ez valami rázós hét lehetett a munkahelyen! :)
A hét második felében rápihenés a féltávra.
Edzésidő: 1 óra 40 perc (personal b(add)est!)
24. hét
Hétfő: Pünkösdi féltáv
Utána bokaproblémák miatt eldöntöttem, hogy nem futok, amíg nem veszek új betétet. A régi elvesztette a tartását, az újjal jobb lett.
Vasárnap: Hittem az időjósoknak, és nem mertem kimenni hosszút tekerni, helyette szobaprogram, majd „family run”.
Edzésidő: 10 óra 30 perc
A további program:
25-26-27. hét: „Pumping Iron”
28-29. hét: Tapering
30. hét: Race Week
Bleiben Sie dran!